|
|
|
Sass József parasztköltő
(1901-1968)
|
|
|
„Ám a jó tanácsok helyett
-arra vártam feleletet,
hogy március elsőjével,
ha sikerülne megérnem:
Hatvanöt esztendős koromban
-száz versemet egy csokorban,
Miképpen lehetne kiadni?
„S mindörökre megmaradni”Megmaradni, ha elmegyek
-S ha elmegyek:
itt is legyek!”
Önéletrajz
Születtem Nemesvid /Eblak/ Kisvác pusztán 1901 március 1-én.
Édesapám urasági kocsis volt. Aki mint - teljes árva - csikós bojtár vette feleségül Szita János osztopáni csordás leányát Szita Annát. Huszonhárom évi cselédszolgálat után vettek egy ˝ házat régi falujukban, Osztopánban. 1904 óta vagyok osztopáni lakos, amióta ideköltöztem szüleimmel.Tíz éves koromban, a családdal együtt arató és napszámos munkát végeztem. Húsz éves koromban vőnek házasodtam. 1920. január 20-án feleségül vettem Mészáros Juliannát. Kettőnk öröksége 9 kilenc holdat érte el. 1945. évi felszabadulás után az új földrendezés során, földkiegészítés útján tizenkettő holdra egészítették földjeinket, három holddal.Ezen területen dolgozunk feleségemmel.
Lakunk Osztopánban, Petőfi Sándor út 37 szám alatt.
Osztopán, 1959. szeptember 4-én
Sass József
|
|
1901. március 1-jén született Nemesvid-Eblakpusztán cselédcsaládba, hetedik és egyben utolsó gyerekként. Apja rebellis magatartása az urasággal szemben költözésre kényszeríttette a családot. 1904-ben Osztopánba költöztek,apja parádés kocsis lett a Tallián gróf birtokán. 1913-ban befejezte az elemi iskolát. Katona nem lett, mert a sorozóbizottság a szeme miatt alkalmatlanná nyilvánította.Mindössze 19 éves volt, amikor megházasodott, feleségül vette a 16 éves Mészáros Juliannát. 1921-től szegény parasztként a családalapítás mellett már bele-bele kóstol a politikába és még nagyobb lelkesedéssel, írja verseit. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy az 1930-as években a megyeházán felszólal, és egyórás beszédet tart a direkt termő szőlők védelmében. Volt biztosítási ügynök és futurabizományos. (A futura terményfelvásárlással foglalkozott). 1945-ben afférja támad a hivatallal egy sajtóhiba miatt és a házkutatás során talált, háború előtt írt anyaga nagy részét elégedték. 1956-ban már Nagy Imre feltétlen híve volt.1968. augusztus 17-én hazaérkezett Zalaegerszegről az Országos Néprajzkutatók Találkozójáról, és másnap váratlanul szívrohamban meghalt.
|
Paraszt vagyok
1935
Én paraszt vagyok.
Gyüttem megboldogult anyám
Mondása szerint egy tanyán.
Féllakásos cselédházban,
Egy cselédasszonyi lázban.
Bábaasszonyom volt kettő,
És elgyött a fészekmentő,
A hetedik cselédgyerek,
Nos, ez vagyok én, emberek.
Én paraszt vagyok.
Amikor születtem, sem volt
Cseppel sem tisztább a mennybolt
Felettem és sokak felett.
Csemcsegtem az anyatejet,
Mire Galambokról megjött
Egy kackiásan kipödrött
Bajszú kocsis, és aztán
Ez volt az én édesapám.
Én paraszt vagyok.
Szerettem az iskolába
Járni, de kikért napszámba
Zsellérsorba lépett apám.
Harminc krajcár volt a napszám,
De ez is jó volt minékünk,
Mert megélni csak megéltünk.
Ha a gönc ernyedt a folttól,
Vettünk hát a rongyosboltból.
Én paraszt vagyok.
Csörgős járomba akasztott,
Tehenek előtt izzasztott
A forró nyári napsütés,
A szegényfájával fűtés.
Bukott gróf feles földjében,
Vorcogó perje tövében
Tanultam irtani a gazt
Apámtól. Így tesz a paraszt.
Én paraszt vagyok.
Egy ifjúságtól megrémült
S eme szép kor egén ült
A csillagvilág trónusán
Egy alak, az én kis Muzsám.
Én tizenkilenc éves,
Ő tizenhat és oly édes
Volt, hogy majd csaknem megettem,
Amikor először öleltem.
Én paraszt vagyok.
Vőnek nősültem azért, mert
Anyósom földje perjét vert.
Irtom a gazt és férgeket,
Már én is vettem földeket,
És e bús parasztsorban,
Ahol sokezernyi gond van,
Ugart török, szántok, vetek,
S ugy néha lantot pengetek.
Most is az vagyok
Csak, aki eddig is voltam.
Nagy dolgokba beleszóltam,
Kinek tetszett ez, kinek nem.
De hát úgy is volt ám, hogy nekem
Sem nagyon tetszett valami,
Amiről arany hallgatni,
Mert ajkam nem szül több panaszt,
Mert férfi vagyok és paraszt.
Sírfelirata, Osztopán Keleti temető
1944 Uj-Somogy riport
Olvasáshoz klikk a képre
|
|
Sass József hogyan lett parasztköltő
Sass József szegény sorsú családból származott, így nem igazán tudták taníttatni. Az iskolát követő gyermekkorának hamar vége szakadt, mert zajlott a forradalom és a háború. Sass József minden keze ügyébe kerülőt elolvasott, minden érdekelte és mindent könnyedén meg is jegyzett. Aztán, hogy ne vesztegesse az időt, el kezdett írogatni. Az 1918 - 1919-es forradalom nem igazán érdekelte talán nem is értette, hiszen ekkor 17 esztendős volt. A következő gondolata volt erről a költőnek:
„Nekem vajmi kevés közöm lehetett a forradalomhoz tizenhét esztendősen, de mint szegény gyerek úgy éreztem, hogy értem is ki kellett törni a forradalomnak, és ezt el is mondtam nagy lelkesedéssel. De nem törődve azzal, hogy engem is októberistának tartanak.”
Első írása forradalmi hangulatú, osztopáni téma volt, melyben Tallián Andor uraságot támadta. Cikke, amellett hogy nagy port vert fel falujában, egyben ismerté is tette. Ezek után eldöntötte, hogy inkább olyat ír, amivel nem bánthat meg másokat. Így született meg a „Poéta leszek” című verse. Ezt a versét Márton Pista sógorának mutatta meg először, aki további versírásra bíztatta. Ezután megírta a „Gyermek emlék” és a „Fecske búcsú” című verseit, és a „Magyarok Vasárnapja” című hetilapban sorra jelentek meg további írásai. Természetesen nem csak írt, hanem továbbra is sokat olvasott: Petőfi Sándor, Arany János, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Ady Endre, Alexander Dumas, Jókai Mór írásait. Az 1920-as évek végére alakult ki az úgynevezett népi írok tábora, ami egybeesett Sass József írói – költői szárnypróbálgatásával. Kortársai voltak: Veres Péter, Szabó Pál, Sinka István, Móricz Zsigmond, Erdei Ferenc, Sipos Gyula, Tamási Áron, Lovag Sándor.
|
|
|
Írásai megjelentek a Pesti Naplóban, a Magyar Faluban, a Föld Újságban és a Magyar Ugarban. 1930-ban a Somogyi Parasztírók Mozgalma spontánul, egymást megismerve, egymásra találva alakult meg. Alapító tagjai voltak: Lázár István, Fekete Sándor, Németh József, Meggyes Ferenc és Sass József. Tagjai amatőr írok voltak, legtöbbjük paraszt foglalkozású. 1939-es évtől megindították a „Parasztírók Könyvtára” című sorozatot. Ennek első példánya Sass József „Csizma” című három felvonásos népszínműve volt. A sorozat harmadik tagja szintén az író „Új Kenyér” című verses kötete volt.A Somogyi Parasztírók egyik szerzői estjét közvetítette a Budapest II. rádió Kaposvárról a Korona Szállóból. 1940-ben a „Pacsirta dalok” című könyvben - melyet barátja Meggyes Ferenc író szerkesztett - három verse jelent meg, a következő címekkel: Széna gyűjtés, A kóró szál, Forog a föld. A könyv összeállítójának nehéz dolga volt, mivel 300 kéziratból kellett kiválasztania a legalkalmasabbakat. Célja az volt, hogy a paraszti és a falusi ipari munkában dolgozók munkáit bemutassa a nagyközönségnek.
|
|
Néprajzgyűjtő tevékenysége Osztopánban
Sass József parasztköltő nem csak versírással foglalkozott, hanem szívügye volt a helyi történetek és népdalok gyűjtése. Könnyű dolga volt, hiszen a nép között élt, és egy-egy betyártörténet szereplőjét személyesen is ismerte. Néprajzgyűjtő munkája során megkeresték Budapestről is, többek között Muhorai Elemér és Bajor Nagy Ernő. Természetesen ennek nem igazán örült, ezt tanúsítja a költő saját írása:„Megértik - e, hogy nem elég egy betyárnótát, vagy egy népdalt meghallgatni, lejegyzetelni. Magát a termő helyét kellene megismerni először.”
A poéta összegyűjtött néprajzi munkájának a „Gyöngyök a porban” címet adta. Ebből a munkából néhány közmondást, szólást emelek ki, melyeket a költő szavaival értelmezek.
„Ki fogytunk az időből, mint jádi pap az imádságból.” A parasztköltő sógora adott magyarázatot az előbbi szólásra, szerinte a jádi pap nem a megszokott módon imádkozott, nagyon hosszúra sikeredett az imádsága és emiatt hírtelen lett vége. Ezért mondta azt, hogy azért hagyta hamar abba, mert kifogyott az imából.A poéta unokáinak gyakran nem ízlett az étel, amit eléjük raktak, melyre a következő megjegyzést tette: „Kinek milyen a dolga olyan az evése.” A költő egyébként jó étvágyú ember volt. Nem szerette a kis tehetségű, de nagyot, mondó embereket: „Nagy pipájú, kevés dohányú.” – nak tartotta őket. A lustákra azt mondta: „Röst indul, dől a ház.” Ez azt jelentette, hogy ha valaki lustán és hirtelen felugorva indult munkát végezni, a nagy sietségben gyakran feldöntött valamit.
A következő idézetek a paraszti élettel kapcsolatos közmondások, szólások, melyeket úgy gondolom, nem kell értelmezni, de mindenképp érdemes megfogadni: „Ha az idő engedi a káposztapalántát húshagyókor jó elvetni, mert azt nem eszi meg a bóha. Mákot a békák brekegése után már nem érdemes elvetni, mert férges lesz. Kendervágás után a zsákot - amibe a mag vót - föl köll dobni jó magosra, mert akkor a kender is magos lesz. Az uborkának jó megöntözni a tövét az első napi aratási vízzel, az első levelét meg dobjuk a kútba, hogy ki ne száradjon. A kakukk megszólalása után a koca nem fog malacot. (Nem termékenyül). Luca napján a háziasszony nagyot aludjon, hogy időben legyen kotlósa, és az jól is üljön a fészken. A tehén ellése után - egy hétig - nem jó a házból bármit is kiadni - főleg pénzt - mert elviszi a tehén hasznát. (Elapad időnap előtt.). Tejbe a kenyeret ne késsel szeld, úgy törd a kezeddel, mert a késtől a tehén tőgye kisebesedik.Aki jószággal bánik, az ne fogja meg kézzel a szentelt tojást (húsvéti), mert keléses lesz a jószág. A tyúkok tojásra ültetésekor (keltetés) ha sok kakast akarsz, férfival rakasd a fészekbe a tojásokat, majd a borítót gatyával takard le.”
|
|
|
Sass József megalkotta a saját néprajzgyűjtő fogalmát. Szerinte a néprajzgyűjtő feltárja az emberiség mindennapjait, úgy, hogy köztük él. Nemzedékek hagyták nemzedékekre szokásaikat, táncaikat és népdalaikat. Az ezermester, az ezerféle mester, képzőművészeti szinten – előképzettség nélkül – míves szerszámokat, bútorokat, ruházatot, épületet alkotott.A néprajzgyűjtő nagyon sok népdal és betyárdalt ismert, s talán maga is költött néhányat. 1938-ban megalakult az Osztopáni Dalárda Gadányi György kántortanító vezetésével. 1948-ban kezdőző kultúrpolitikai és egyéb – más fordulat – a vezetőt távozásra késztette a falu sajnálatára. A parasztköltő ekkor kórustagja volt a dalárdának, és nagy népművelőként nem hagyta magára a csapatot, elvállalta a dalárda vezetését. Összegyűjtötte az osztopáni népdalokat, melyeket átadott Hollós Lajos féle nagy népdalgyűjteménybe is.Sass József dalárdavezetőként elkezdett a zenei műveltséggel is foglalkozni. Megtanult orgonálni, abszolút hallása, szép énekhangja volt. Boriné Irénke néni személyesen ismerte, úgy is, mint növénytermesztési brigádvezető. Arra emlékszik, hogy az asszonyokat nótákra tanította, s néha még a saját verseit is elszavalta munka közben. A népdalok mellett a lakodalmi verseket is gyűjtött.Kodály Zoltán zeneszerzőt nagyon tisztelte – véleményem szerint a népdalgyűjtő tevékenységéért főleg – melynek tiszteletére verset írt „Kodály Zoltánnak: hetvenöt éves születésnapjára” címmel.Kodály Zoltán így válaszolt versére: „Szíves megemlékezését születésem napjáról hálásan köszönöm, jókívánságait szívből viszonzom.” (1957.12.30.)
Egyházi dalokat, imákat írt és adott elő. Saját imája így hangzott:
„Isten terve:
Bármi a terved édes Istenem,
Amint akarod, rendelkezz velem!
Szándékaidat vidd velem véghez,
Csupán a kereszt viseléséhez,
Amit nagy bölcsen a vállamra szabtál,
ne csak fájdalmat – erőt is adjál!”
|
A népszokásokat, hagyományokat szerette megőrizni, melyet id. Vörös József osztopáni lakos beszámolójában elmesélt, hogy az osztopáni szüreti bálokat Józsi bácsi szervezte meg. A bálok ünnepi beszédét összeállította, betanította az embereknek.
Szabó Feri bácsi (Fradi bácsi) egyik alkalommal elmondta nekem, hogy Józsi bácsi lányához elmentek Luca-napkor kotyolni. Egy hatalmas méretű (5-6 méter hosszú) gerendát vittek be a házba, mely befelé az ablakon keresztül még befért, de kifelé már nemigen. Mit volt, mit tenni a lakásban össze kellett darabolni a hosszú gerendát. A Húsvéti ünnepkörre passiójátékot szervezett, írt, és tanított be. Gyakran a Jézus szerepét alakította.
Sass József néprajzgyűjtő tevékenységének sokoldalúságát bizonyítja az is, hogy kutatta Osztopán falu történetét, s így került kapcsolatba több múzeummal. Levelezett a Somogy Megyei Rippl - Rónai Múzeum igazgatójával: dr. Takáts Gyulával és a muzeológus néprajzos: Knézy Judittal, a Népművészeti Intézettel: Hollós Lajossal, Varga Imrével. A Néprajzi Múzeum és Ethnológiai Adattárral: Szoboszlainé Raffai Annával, és Dr. Szendrey Ákossal a múzeum főigazgató helyettesével, később dr. K. Kovács Péter osztályvezetővel.
Rövid idézet egy levélből: "Lemásoltattuk a kéziratot három példányban és megőrizzük a magyar néprajztudomány központi archívumában. Ott a kéziratgyűjteményben iktatva szolgálja tudományunkat, hirdetve az Ön tehetségét, képességét, és munkánkat segítő készségét."
Az 1966-67. évi Országos Néprajzi és Nyelvjárás Gyűjtő pályázaton: "Az osztopáni szárazmalom, Népi világítás, Szántás vetés szókincsei" című pályaművével a 4. díjat érte el. Az írásokban a népi elnevezéseket gyűjtötte össze, melyben Knézy Judit leírta, hogy „Jó szemű gyűjtő, látszik, hogy alaposan ismeri községének múltját, lakosai életét.”
Forrás:Bogdán Renáta,Radics Natália
|
|
|
